Anyámhoz
kanülszárnyak alól tépnélek ki
vinnélek csoki, és nektár-zamatlé fürdőbe
pehely lennél a kezeim között
bőröm alatt őssejtekkel telített érháhózat
fügefa levelével takarnám ráncaidat
köldökzsínórt fonnék tincseid közé
nyári izzadságom adnám vénásan
és közben belefújnánk cigink füstjét
a halálod arcába
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
:(((((((( Részvétem. Ölellek.
Köszönöm az együttérzést, még él az anyám per pillanat.
Hm...és elvitte a kaszás 18-án.
Ó. Most már értem a blogomra írt kommentedet. Sajnálom. :(
Köszönöm, hogy olvastál.
Megjegyzés küldése