Kényes téma-halott a családban

Aki születik egyszer meg is hal, és bár nehéz elfogadnunk, sajnos mindannyiunk életében megtörténik, hogy temetnünk kell. Ha szülőt veszítünk, ami egy életre szóló trauma, előfordulhat, hogy mi magunknak, a testvéreinknek, a megmaradt szülőnek kell intézkedni a temetésről.

Ilyenkor fontos az összefogás, a kisebb sérelmek félretevése, egymás támogatása.

Együtt könnyebb.

Szörnyű amikor kórházba kerül a közeli hozzátartozónk, és azt látjuk, nem tudnak segíteni, az állapota egyre romlik, hiába reménykedünk, imádkozunk, egyre közeleg a halál, és nem tudunk mit tenni.

A kórházi látogatások során elgyengülünk, alig van erőnk, elesett állapotban, csövekkel, pelenkában, magatehetetlenül látjuk sokszor így a szerettünket, ami nagy lelki megrázkódtatás látogatásról, látogatásra.

Fontos, hogy a beteget nyugtassuk meg, biztosítsuk róla, hogy biztosan minden nap megy hozzá valaki, és ha tudjuk, napjai vannak hátra, mondjuk meg neki, hogy ne izguljon miattunk, erősek vagyunk, összetartunk a többiekkel, ha hívja a fény, hát menjen. Rendben lesz minden. Ez nagy megkönnyebbülés neki. Akkor is mondjuk el ezt, ha a beteg nincs magánál, nem tud beszélni, mert lehet, hogy hallja ettől függetlenül.

Én napi több órát töltöttem anyukám mellett, mert nem mindig volt magánál, beszélni egy-két szót tudott csak, de amikor ezt elmondtam neki a halála előtt pár órával, azt mondta, jól van...Előtte való napokon biztattam, hogy meg fog gyógyulni, de akkor még azt is hittem. Erőt adtam neki, a jelenlétemmel segítettem. Legyőztem a félelmemet, a gyengeségemet, rosszullétemet, és naponta többször is bementem hozzá.

Amikor megkapjuk a telefont a kórházból, és közlik velünk, hogy meghalt a szerettünk, alig fogjuk fel, alig értjük.(Én nagyjából, reggel fél hét felé kaptam a telefont.)Megkértek fáradjak be az elhunyt holmijaiért, és fáradjak be majd a kórházi irodába is, vigyem a szükséges okmányokat. Rám várt a feladat, hogy felhívjam apámat és a húgaimat, és közöljem, meghalt anyánk.

Az iratokat a középső húgom hozta be, de nem bírt velem jönni a kórházba, mert rosszul volt...Én is rosszul voltam, de aznap tízkor ott ültem az irodában szédelegve, nem látva a könnyeimtől.

Amit be kellett vinni: az elhunyt anyakönyvi kivonatát, házassági anyakönyvi kivonatát, személyi igazolványát, tajkártyája is, és a lakcímkártyáját. Megkérdezték mi volt a legmagasabb iskolai végzettsége, pontos címe anyámnak, munkája. Öt percen belül visszaadták az iratokat, egy gépelt példánnyal együtt, amivel azt mondták keressek fel egy temetkezési céget, de mielőtt hazamegyek, menjek le a patológiára, és egyeztessek a patológussal, mikor viszem a ruhát, amiben el lesz temetve anyukám.

10 perc múlva a patológián voltam, csengetni kellett, majd elég hamar be is engedtek. Furcsa bűz terjengett, a hideg is kirázott. Az egyik ajtóra fel volt írva: tároló, gondolom anyukám is ott feküdt a hidegben.

A patológus megkérdezte, hogy lesz a temetés, hamvasztás, vagy koporsós. Pislogtam, nem tudtam mit mondjak, valamit motyogtam. Majd közölte velem a fiatalember, hogy Hétfőre vigyek be 27 ezer forintot, és a ruhát. (Minden kell, csak cipő nem. Tehát alsónemű, nőnek melltartó, felsőruházat, nadrág vagy szoknya, értelemszerűen zokni, vagy harisnya, férfinak alsó, ing, nyakkendő, öltöny, zokni.)

Megkérdezte melyik temetkezési vállalat fogja temetni. Mindezt 3 órával azután, hogy megtudtam, anyám meghalt, és Péntek volt. Megjegyezte azt is, hogy látja ragaszkodok ahhoz, hogy anyámat ne boncolják, (ő kérte anno) akkor maximum Kedd reggelig maradhat a test, semmiképpen sem tovább, addig el kell, hogy vigyék.

Aznap nem intéztem semmi mást, járt az agyunk a fájdalom közepette, mert váratlanul ért minket a dolog. Kimentem apukámhoz, és a két húgomhoz, apám erősnek mutatkozott, és vigasztalt minket.(Én városban lakom, ők falun.)

Szombat reggel már mindenki intézkedett volna, apám a sírhelyet akarta szervezni, a misét, a papot, én elmentem a temetkezési vállalathoz, de rá kellett döbbennem, hogy azok hétvégén zárva vannak, csak ügyeleti számot lehet hívni, és érdeklődni. Hát nem érdeklődtem, semmit nem sikerült intéznünk a hétvégén.

Hétfőn megjelentem nyolckor a patológián, éppen hogy odaadtam a ruhát, közölték velem, hogy hiába írtam alá a papírt, anyukámat mégis felboncolják. Ordítani tudtam volna. A patológus felhívta az osztályos orvost, de az ragaszkodott a boncoláshoz.

- Nagyon fog látszani?- kérdeztem hüppögve.

- Á, a koponyája félbe lesz fűrészelve, de majd úgy fésüljük a haját, hogy ne látsszon…-Pontosan ezt a választ kaptam. Közölte velem a patológus, hogy a boncolás Szerdáig bármikor meglehet, pontos időpont még nincs, de addig nem is adják ki a testet, legelőbb Szerda délután.

Ja, és arra külön nem kell fizetni tárolási díjat! Érdekes, nem?

Kilencre jött a húgom, irány a temetkezési vállalat. Hozzáteszem, hogy soha nem temettünk ennyire közeli családtagot, ahol nekünk kellett mindent intézni, nem tudtunk, mit hogyan kell.

Kiválasztottunk egy közepes árkategóriájú koporsót a húgommal, mert apámnak a temetés másik részének szervezése maradt, időpontokat egyeztetni, a papot felkeresni, a rokonságot értesíteni, stb.

Nagyon segítőkészek voltak, rendesek, mi kóvályogtunk, ők felajánlottak egy csomagot, de lehetett variálni, a koporsóra másik keresztet kértünk, másik fejfát választottunk, nem a csomaghoz tartozó bélést, szebbet, ami nekünk tetszett. Itt a piszkos anyagiak, nem kerültek annyira vészesen sokba, mint sokan mesélik,,,

Az iroda munkatársa azt mondta, nekik csak Csütörtök nem jó, mert sok temetésük van akkor,  de bármelyik más napon mehet a dolog. Szerdán akartuk elsőre, a hölgy rutinosan szervezett, felhívta a patológiát, mikor vihető el a test, ott közölték újra, csak Csütörtöktől, tehát Szerdai temetés kilőve. Azon kívül a temetkezési vállalatnak anyakönyveztetnie kell az elhunytat, anélkül nem lehet eltemetni. Az is valamennyi idő.

Felhívta a kis falu papját is, mivel anyukámat odatemetjük ahol lánykorában élt, ahol fekszenek a szülei is, rokonai is. A pap kijelentette, hogy Csütörtök jó lenne neki, de az ugye a temetkezési vállalatnak nem volt jó, de Péntek-Sz-Vasárnap nem lehet mert húsvét...Így csak jövőhéten temetik, de nyugodtan bízza rá magát mindenki a szervezőkre, nekik ez a munkájuk, meglepően hamar meg lehet a temetés, és az ügyintézés is.

Az árban benne van az időpont leszervezése, tárgyalás a patológiával, a pappal, anyakönyveztetés, a koporsó, és minden kellék, hogy elmennek az elhunytért a kórházba, és amíg nem lesz a temetés, tárolják, majd kiviszik a temetőbe a temetés napján, és kiássák a sírhelyet, majd betemetik a szertatás után. Végül leteszik a fejfát…
Tehát erre számíthatsz, hogyha a hozzátartozód kórházban hal meg.
Ilyesmiről nem szívesen beszél az ember, de hozzátartozik az élethez, éppen úgy, mint a születés, ezért osztottam itt meg a fájdalmas tapasztalatomat, síratós részletek nélkül.

A koszorúkat, sírcsokrokat, meg lehet csináltatni plusz pénzért a temetkezési vállalatnál, és ki is viszik a temetésre. Ha máshol csináltatod neked kell gondoskodnod róla, hogy a temetésig elkészüljön, és érte menj a szertartás napján lehetőleg, hogy az elő virág ne hervadjon el. (A műanyag az nagyon ronda és snassz, szerintem.)

Egy 25 szálas, szegfűből készült csokor ára 12 ezer, dupla annyi virággal, 20 ezer, másik virággal drágább. Legdrágább a fehér rózsás, 450-650 forint között mozog szála...

Egy kisebb, szerényebb temetés misével, zenei csinnadratta nélkül (mi nem akartuk, minél rövidebb temetést szeretnénk, hogy ne fájjon annyira sokáig, és túl legyünk rajta) 400 ezerből meg van szűken, ebédeltetés, felhajtás nélkül.