A betegség, halál eltitkolása a gyermekek elől

Sok szülő azt hiszi, hogy a betegséget, gyászt el kell titkolni a kiskorúak előtt, hogy megkíméljék őket az elmúlás lelket szomorító érzésétől, pedig gyermekünk is megérdemli, hogy ne csapjuk be, ne ferdítsük el az igazságot. Nagy lelki teher mindenképpen egy kedves családtag elvesztése, de nekik is fel kell tudniuk dolgozniuk a saját szintjükön a veszteséget.

Ha például azt hazudjuk a nagyszülő elköltözött, a gyermek nem fogja érteni, miért nem köszönt el tőle, miért nem látogatja meg sosem, miért nem hívja fel. Előbb-utóbb kombinálni kezd, és azt hiszi rosszat követett el, amiért ez történik.

A halál a felnőttek körében is nehéz téma, nem szívesen beszélünk róla, kerüljük, hiszen az emberi mulandóság bizonyítéka. Az ember természetéből fakadóan pedig, minden veszteséget nehezen él meg, legyen vagyontárgy, válás, vagy halál. Amit már a magunkénak tudhatunk, ahhoz ragaszkodunk foggal, körömmel, az elengedés mechanizmusa pedig a legnehezebb feladat az ember életében.

A kisgyermek ösztönösen érzi ha becsapják, ugyanúgy azt is, ha baj van, feszültség lengi körbe a családot. A halált a pszichológusok szerint el kell mondanunk gyermekeinknek, megpróbálva az élethez tartozását megértetni. Minél hitelesebben, attól függetlenül, hogy a szülő a bibliában, a lélekvándorlásban, vagy másban hisz-e. A gyerek kíméletlenül kérdez életkori sajátosságainak megfelelően, tudni akarja majd, akkor most hol van az elhunyt rokon, miféle formában létezik (hogy néz ki), hol lakik, stb.

– Miért élünk, ha úgyis meghalunk? – A legkegyetlenebb kérdés, mielőtt még elhangzana, már magyarázzuk el, hogy minden egyes életnek célja van, fejlődünk, és hozzáteszünk az emberiséghez.

Nyugodtam gyújtsunk gyertyát, a gyermek is mondjon el egy kis imát, vagy beszélgessünk vele szép élményekről, ami az elhunythoz köthető. A temetésre nem ajánlott elvinni egy bizonyos kor alatt, de halottak napján mindenképpen legyen ő is jelen a családdal, vihessen általa készített kis virágcsokrot, rajzot, vagy apró ajándékot a sírra, lehessen részese a szép emlékek felidézésének.

És talán ilyenkor érlelődik igazán meg a szeretet érzése, hogy amíg élünk, addig kell szeretnünk egymást, összetartania a családnak, és amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra. Ne hanyagoljuk el szüleinket, rokonainkat, bármilyen hajszolt életet is élünk, látogassuk meg őket amilyen gyakran csak tudjuk. Soha ne felejtsünk el megmondani a másiknak, mennyire szeretjük, hiszen az emberi élet annyira törékeny, hogy lehet holnap már nem lesz rá lehetőségünk.

Ui: Kutatók szerint a kisgyermekeknek hosszabb időbe telik a gyász feldolgozása, mint a felnőtteknek, gyakorta 2 évig is elhúzódat. Periódikusan önti el őket a veszteség fájdalma, szorongás. A felsős gyerekek már megérik, hogy a halál az élet része, a mulandóság természetes, és köze sincs valamiféle büntetéshez. Fontos, hogy beszélgessünk velük még többet, hogy elmondhassák félelmeiket a témával kapcsolatban. A szeretetünkkel segíthetünk nekik a leginkább.

A szakember javaslata, hogy a szülő a gyermek nyelvén próbálja meg elmagyarázni a halál tényét, fiziológiáját, a haláleset körülményeit és az általa igaznak tartott magyarázatot.