A két fiú románcba bonyolódása folytatódik...
Feron |
Majd szétvetett az
ideg, amikor megtudtam, hogy a hengerfejre több, mint egy hetet kell
várnom, így sikerült rábeszélnem Feront, hogy fizethessek a
szállásért, és az ellátásért. Nehezen ment bele, de végül
annyira nevetségesen alacsony összeget mondott, hogy tudtam, nem
vesz komolyan, de valamennyire mégis megnyugodtam.
Kevésbé zavart
a helyzetem, kettőnk viszonya, mert folyton arra gondoltam, hogy
másfajta fizetséget szeretne. Tudtam, hogy nem szokott hozzá a
visszautasításhoz, mivel olyan delejes kisugárzással
rendelkezett, és mellé annyira szép volt, hogy még belőlem, a
színtiszta hetero férfiból is csodálatot váltott ki. Ő pedig
meglovagolta a külseje adta lehetőségeket, anélkül, hogy
undorítóvá, vagy ellenszenvessé vált volna, semmit sem rontott
rajta, mert egyenes, nyílt, szókimondó maradt, akár egy gyermek,
és pont olyan pimasz, mint egy ellenállhatatlan tinédzser.
A főnököm amint
megtudta, hogy a szigeten rekedtem és, hogy oda a riport, lekiabálta
a fejem, de valahogy nem tudott meghatni, megleptem magamat is,
amikor elküldtem a fenébe, széles mosoly jelent meg az arcomon.
Már régóta tartoztam neki ennyivel. El is határoztam, hogy
lazábban veszem az élet nevű dolgot, túl fiatal vagyok ahhoz,
hogy befásuljak.
A napjaim
nézelődéssel teltek, a sziget főterén vásároltam Ben
kalauzolásával, a helyhez és klímához illő szerelést, pár
apróságot a szüleimnek, és a testvéreimnek. Megnéztem a
nevezetességeket, az ottani lányokat, de leginkább a partra jártam
ki, nagyokat úsztam, és élveztem a semmittevést. Csupán Feron
kutyája ragaszkodott hozzám, hűségesen követett mindenhová. Az
okos szemeiben megértés ült, nem is értettem mivel váltottam ki
a barátságát, miért tett úgy mintha a feladata lenne, hogy
vigyázzon rám.
A vendéglátóm
került, talán szégyellte azt a rövid csókfélét, ami ha eszembe
jutott megborzongtam valahányszor, és szörnyen bűnösnek éreztem
magam, pedig semmit sem követtem el. Ha néha megpillantottam, amint
jött, ment, próbáltam vele szóba elegyedni, az elmaradt
sakkpartit is felajánlottam, de kínosan éreztük magunkat
mindketten, a levegőben lógott egyfajta feszültség.
A harmadik nap
éjjelén történt, hogy álmomban szeretkeztem egy gyönyörű,
hosszú combú lánnyal, akit imádtam érinteni, vele lenni, a
tengerhez hasonlító illatát, a bőre melegét, ugyanúgy a
napszítta, szőke tincseit. Amikor azonban a szemébe pillantottam,
meglepődtem, nagyon ismerős ismeretlennek tűnt, és ahogy
alaposabban megnéztem, Feron vonásait véltem felfedezni, az arca
egészen úgy festett mint az övé. Ekkor nagyon megijedtem, és
azonnal fel is ébredtem, valósággal sokkolt a dolog. Dühös
lettem, amiért ilyesmit álmodtam, amikor világéletében a
lányokat imádtam, jobban zavart ez az álom annál, mintsem ne
foglalkozzam vele, saját magam előtt is szégyelltem.
Kapkodtam a levegőt,
a bőröm sütött a forróságtól, a merevedésem miatt szorított
az alsóm, amint pedig a szemem megszokta sötétet, a vendéglátómat
fedeztem fel a nyitott erkélyajtónál, cigizett és engem bámult.
– Jézusom! Minden
vendégeddel ezt csinálod? Meglesed őket alvás közben?
– Nyugi
újságírókám, csak gyönyörködtem kicsit, azt hiszem nagyon
szépet álmodhattál. – A könnyű szél besodorta a kinti buja
virágillatokat, a lenge függöny lágyan himbálózott. Feron szőke
angyalnak tűnt, aki éberen vigyáz rám az éjszaka leple alatt is.
A Hold megvilágította a kontúrjait, és érthetetlen módon
haragudtam, hogy csak annyit látok belőle.
Feljebb húztam a
takaróm, nehogy észrevegye milyen állapotban vagyok, majd
felkattintottam az mellettem lévő olvasólámpát. Azonnal beittam
a látványát, mintha a szomjam csillapítanám. A fiú elegáns
fehér inget, sötét nadrágot, öltözetéhez illő lakkcipőt
viselt, ha lehetséges ez a szerelés még inkább visszaadta azt a
finom vagányságot, amely jellemezte őt. Rettenetesen jól állt
neki, nyúlánk, de férfias alakját kiemelte, vállig érő haja
összefogva, a helyes arc így még inkább érvényesült.
Nem válaszolt
nekem, azonban kioltotta a cigijét, bekapott egy rágót, majd
beljebb lépett a szobába.
– Miért vagy így
öltözve? – szegeztem neki a kérdést, akár a féltékeny
feleség.
– A sziget
egyetlen extrém bárjában lógtam, azért. Oda nem engednek be
akárhogy, és ott dolgozik az egyik legjobb barátom.
– Szóval most
értél haza?
– Pontosan, de
annyira kiabáltál, hogy átmásztam saját erkélyemről, megnézni
mi van veled.
– Én nem
emlékszem…
– A nevemet
kiabáltad, azt hittem, hogy baj van. – Így már értettem a
helyzetet, el is pirultam, amint eszembe jutott az álmom.
– Azért kösz.
– Hoztam
hidegtálat. Nem megyünk le enni?
– Ilyenkor? Biztos
fáradt vagy.
– Inkább fel
vagyok pörögve. Túlléptem a holtponton, semmi kedvem aludni.
Örültem a
meghívásnak, ugyanis majdhogynem biztosra vettem, hogy addig direkt
került. Ezért igent mondtam a kora hajnali evésre.
– Muszáj így
bámulnod? – Feron leplezetlenül szemrevételezte az alsógatyás
alakomat, mintha szintén a látványom után szomjazott volna.
– Nem tudlak, nem
észrevenni – felelt higgadtan. – Nekem éppen olyan vagy, mintha
te egy bombázó csajt látnál kimászni az ágyból majdnem
semmiben. – Elvörösödtem a bóktól, nem értettem miért hagyom,
hogy mindez megtörténjen, miért nem lázongok, és hagyom, hogy a
szavai hatása alá kerüljek. Nem esett le, hogy jól esik,
legalábbis nem vallottam be magamnak.
– Nekem ez új –
dünnyögtem, miközben gyorsan magamra vettem a kezem ügyébe
kerülő első pólót, csakhogy ne legyek zavarban.
Csendben étkeztünk
a konyhapultnál ülve, mint két régi ismerős, jól esett Feron
közelében lenni, megnyugtatott a látványa, a társasága. Mintha
visszakaptam volna valamit, amit régen elvesztettem.
Sosem így
képzeltem egy feminin, homofób pasit, mindig azt hittem, hogy
mindegyik ellenszenves, hajtűdobáló, vagy nem is tudom. Éppen
erre gondoltam, amikor a fiú nekem szegezte a kérdést.
– Olyan
átszellemült az arcod, kíváncsi lennék, mire gondolsz. Elmondod?
Az ásványvizes
poharamat forgattam a kezemben, miközben kiengedtem a tüdőmből a
hirtelen beszívott levegőt, kibámultam a nyitott ablakon,
lassan várható volt a napfelkelte. Nem tudtam, hogy nem-e az
atmoszféra felelős azért, hogy furcsa kötődést érzek a fiú
iránt.
–
Tulajdonképpen...rád – vallottam be.
– Komolyan? –
kerekedtek el a szemei. – De hát miért?
– Mert sosem
gondoltam, hogy érdekel egy meleg srác személyisége. Hogy
kedvesnek, kellemesnek találom a társaságát. Hogy szeretek vele
lenni, és bánt ha haragszik rám. – Ezt nem akartam így
kimondani mind, de kibuggyant, mint a felfutó kása. Közben persze
majd elsüllyedtem magam előtt is, érthetetlenek találtam, miért
vagyok annyira elgyengülve a másikkal szemben. A kapcsolataimban
sokkal határozottabban, felszínesebben és keményebben viselkedtem, sosem adtam ki magam egészen, mindent lehetett rám
mondani, de hogy nyálas lennék, azt biztosan nem.
– Úristen –
könyvelte el – hát köszönöm. – Közben fülig pirult. – Gyere el velem
holnap a Millenniumba.
– És az milyen
hely?
– Az elit bár,
amiről meséltem.
– Gondolod, hogy
nekem való? Végül is rám férne a szórakozás, mert most, hogy
válok, eléggé magam alatt vagyok, és...
– Egyszer érdemes
kipróbálni, én sem megyek mindig, de néha szükségem van rá.
Különösen a VIP vendégeknek járó extra szolgáltatás érdekes,
de nem is mondok többet, majd eldöntöd, érdekel-e.
Többet nem tudtam
kihúzni belőle a hellyel, és az extrákkal kapcsolatban, pedig
éreztem, hogy összefügg a szexel az egész dolog. Ennek ellenére
tudni akartam, mi vár majd ott rám, izgalommal töltött el az este
lehetősége. Egész nap feldobott hangulatban jártam, keltem, alig
vártam az indulás pillanatát.
A halvány pink
inget dacból pakoltam be, akár egy kabalát, sokszor magammal
hordtam az útjaim során, még együtt vásároltuk Cicelinnel, és
ő gyűlölte, míg én azért is ragaszkodtam hozzá. Sosem
viseltem, akkor azonban úgy véltem elérkezett a megfelelő
pillanat. A sötét nadrághoz azt vettem fel, és igen jól állt a
majdnem fekete hajamhoz, kiemelte bőröm friss barnaságát, és
nemhogy furán festettem a nőies színben, hanem férfiasabbnak
látszódtam, mint bármikor.
A frizurámmal is
akartam valami szokatlant, a tincseimet lezseléztem, pedig addig
ellenszenvet éreztem a lenyalt hajviseletek iránt, jól állt, és
így akartam elmenni az új barátommal szórakozni. Az összhatás
persze dzsigolós lett, mégsem bántam, a tükörből egy szemtelen,
fiatal, erős szexuális kisugárzású pasas nézett vissza rám,
akinek a szembogárában ugyan ott ült némi keserűség, de a
felfedezni vágyás ugyanúgy. Feron hasonlóan öltözött fel, mint
előtte nap, csak másik inget viselt, megállapítottam, hogy
összeöltözött, jó páros vagyunk.
Indulás előtt
ráhangolódtunk valamelyest az estére, elfogadtam Feron titkos
összetevőjű koktélját, ami a Volumen névre hallgatott. Ekkor
tudtam meg, hogy a srác mielőtt a szigetre költözött véglegesen,
bármixerként kereste a kenyerét egy luxushajón. A házat az
apjától örökölte, akit szörfös balesetben vesztett el,
huszonhárom éves, és másfél éve él abból, hogy turistákat
fogad a házában a szezon ideje alatt. Kíváncsi lettem a
családjára, hol él az anyja, vannak-e testvérei, de a szomorúság,
ami a hatalmába kerítette, eltántorított attól, hogy további
kérdéseket tegyek fel neki, úgy buli előtt.
– Nem tudom mit
itattál velem, de madarat lehetne velem fogatni.
– Semmi különös
nem volt benne, elhiheted – kacsintott rám, miközben gyalogosan
igyekeztünk a sziget belseje felé. A girbegurba hangulatos utcákat
róttuk, és ahogy mind beljebb értünk, egyre városiasabb
környezet fogadott minket, az esti szürkületben több ember rótta
az utcákat mint nappal, megkezdődött az éjszakai élet.
Átvágtunk a
főtéren, már vártam, melyik épület lesz a miénk, de
meglepetésemre Feron tovább vezetett engem, a sziget ellenkező
szeglete felé, pont az egyetlen hegynek az aljához, amit másnap
terveztem majd megmászni.
– Itt van az elit
bár? – adtam hangot a csalódottságomnak.
– Aha, majd
meglátod, kicsit el van dugva, mert tudod, ez nem a köznépnek lett
kitalálva.
– Izgalmas, nem
mondom – pillantottam a vulkáni eredetűnek tűnő sziklafalra, a
gyérülő füves részre, a préri jelleget felvevő vidékre.
– Nem lehet, hogy
túrabakancsot kellett volna vennünk a szerelésünk helyett? –
Biztos látszott rajtam a kiábrándultság, valami egészen másra
számítottam. Kezdtem azt gondolni, Feron talán a bolondját
járatja velem.
– Várd ki a végét
Deniel, ne légy türelmetlen! Különben még megsértődöm, hogy
nem bízol bennem.
Feron egyszer csak
félretolt két bokrot, ami meglepőn nagy és aszfaltozott tisztást
takart. A parkolóban luxusautók sorakoztak, és néhány taxi,
felfedeztem két frakkba öltözött, cigarettázó egyént is,
mielőtt a sziklába vájt hatalmas ajtót észrevettem.
Feron becsengetett,
én pedig izgultam, hogy miféle katakombába fogunk jutni. Amikor
megjelent az öltönyös öregúr, majdnem eltátottam a szám,
ahogy akkor is, amikor beléptünk az elegáns, sima falú,
márványpadlós előtérbe.
Amint kinyílt a
fekete ajtó, maximálisan ötcsillagos helyen találtam magam, olyan
amerikai, harmincas éveket idéző feelinggel, ami a nagyvárosokban
is ritka.
Feron fürkészve
figyelt, mit szólok hozzá, csak bólintottam mosolyogva és
csettintettem is.
A zenegép, a vörös
márvány, tükör, és üvegbárpult káprázatosan nézett ki, a
bőrborítású boxok, az emeleti karzat, a nyomtatott képek a falakon, és a zongorája mögött ülő zenész is remek összhangot adott.
– Jó ízlése van
a tulajdonosnak, de ez dúsgazdagoknak való hely. Nem hiszem, hogy
sokan megengedhetik magunknak.
– A pénz miatt ne
legyen gondod, a ház vendége vagy, úgy intéztem.
– Kedves tőled,
nem is tudtam, hogy befolyásod van, csak azért mert egy barátod
itt dolgozik.
Feron csak
mosolygott, nem akartam neki magyarázkodni, hogy a cukorgyári
részvények egy ötöde az enyém, csak dacból nem szoktam kivenni
az éves részesedésemet. Nyugodtan élvezhettem volna a
milliomosok színvonalát, ha úgy akarom, de azt gondoltam, jobb ha
minél kevesebben tudják, hogy gazdag családból származom, nehogy
ez miatt másképp bánjanak velem.
A felénk forduló
elegáns nők és férfiak szintén úgy néztek ki, mint akiket
skatulyából húztak ki. Feron úgy ismerte a
helyet, akár a tenyerét, előre köszönt nekünk a személyzet, a
fiú pedig úgy tett, mintha otthon lenne. A rendelésünk után nem
kellett fizetnünk, nem is várta tőlünk senki, mintha minden
ingyen lenne a számunkra.
Feront kimentette
magát egy időre, engem a félreeső boxban hagyott, koktél,
ásványvíz és kaviár kíséretében, míg őt az emeletre vezette
a csinos hoszteszek egyike. A lányok, akik a vendégek
szórakoztatására alkalmaztak, mind tollas díszt viseltek a hajukban,
neccharisnyát, bőrfűzőt, remekül kiemelve csodás alakjukat,
kerek popsijukat, aki felvette őket dolgozni, biztosra ment…
Odafent két
úriember várta a barátomat, hivatalosnak tűnt a találkozó, mert
kezet is fogtak, mint akik akkor találkoznak először. Sajnos utána
elvesztettem őket szem elől, a fenti boxokra nem lehetett onnan
rálátni. Éreztem, hogy odafent szobák is vannak, de nem akartam
arra gondolni, hogy Feron esetleg szexügyben találkozott a két
pasival. Fogalmam sincs miért jutott ez eszembe, de egyre
nyugtalanabb lettem, és már álltam fel, hogy megnézzem mit
csinál, amikor megjelent mellettem a csodás, szőke szépség,
Evelyn, aki felajánlotta, hogy szórakoztat.
Nagy kék szemei
Feronéra emlékeztettek, csivitelős, bájos életvidám lányt
ismerhettem meg a személyében. Evelyn azt hiszem kurva volt, de
egyáltalán nem érdekelt akkor. Tetszetős arca, kerek mellei - amelyek
igen közel kerültek hozzám már az első percekben -, a hosszú
combjai, és a kemény feneke, mind, mind a kedvemre való.
– Cseppet sem
túlzott Feron, csoda helyes pasi vagy – mosolygott, majd bátran az ölembe ült, átkarolta a vállam, és belecsókolt a
nyakamba. Hagytam, elhatároztam elveszem, amit ad, ha már ennyire rám
gerjedt, amúgy is régen voltam nővel.
Kemény fenekével
fészkelődött picit, előre-hátra csúszott a combjaimon, amitől
azonnal merevedésem lett. Felnyögtem, olyan ősien, és kiéhezve,
azt gondoltam jó estének nézek elébe.
– Menjünk fel –
kértem tőle, abban is reménykedve, hogy megpillanthatom Feront.
Ő azonban megrázta
a fejét, és újfent elmosolyodott.
– Nem lehet, annak
a főnököm nem örülne. Itt kell csinálnunk, jól tudod drága,
hogy ez egy swinger klub!Folyt. Köv. :)
© Niobé
6 megjegyzés:
No, mindig szükségem van 1, 2 napra, mire átnézem, és az elütéseimet javítom.
Ez a blog padlásféle, még képlékeny, teljesen friss írásokkal.
Szia!
Bocsi, de nem találtam a chatedet, így hát ide írok.
A versenyünkön az is részt vehet, aki nem GP-s oldallal rendelkezik, illetve akkor is részt vehetnél, ha egyáltalán nem lenne oldalad.
Szia, köszönöm szépen!Remélem engedi majd az időm, és tudok írni majd a versenyetekre.
Nagyon szimpatikus.
Olvastam, várom a folytatást. :)
Köszönöm, hogy visszajeleztél.:)
Tudom, hogy már sokan várjátok, remélem nemsokára megtudom írni, fél nap alatt kész szokott lennei -úgy hogy mindig írok egy kicsit hozzá, majd elolvasom, és olyankor rendszerint jön az ihlet is.:))
Megjegyzés küldése