A föveny hercege 3.

Az a koktél majdnem cigányútra ment, a lány kijelentése megdöbbentett. Talán, ha nem árulja el, miféle estének nézek elébe máshogy alakulnak a dolgok, de nem készültem fel olyasmire, mint egy swinger klub. Amikor hallottam régebben az efféle helyekről, azt gondoltam, hogy egyszer ki kellene próbálni, még sem éreztem megfelelőnek az időt.

Gyáva vagy – visszhangzott az elmémben, de nem érdekelt igazán, Evelynt eltoltam magamtól, tőle is elment a kedvem. Kikászálódtam a sarokból, nem tudom miből gondolta a vendéglátóm, hogy jól fogom magam érezni a Millenniumban.

– Nem értelek, az előbb csak engem akartál, most meg...Talán velem van baj, nem vagyok az eseted?

– Minden rendben veled, csinos lány vagy, de ma nem én vagyok a te embered. – Nem erőlködött tovább, a szememben látta az igazságot, maradék méltóságát összeszedve igazította a haját, a ruháját, de én már nem foglalkoztam vele.

A fenti szinten kisebb nyitott tér fogadott, balra húzódott a vörös szőnyeges folyosó, ahonnan nyíltak a szobák. Szerencsére Feront éppen megláttam kilépni az legutolsó ajtó mögül, így megkíméltem magam attól az őrültségtől, hogy esetlegesen szeretkező párokra nyissak rá.

– Miért nem mondtad, hogy ez egy olyan hely? Szerinted érdekel engem?

– Nyugi – emelte fel a kezeit, de a szemében ismételten azok a pimasz szikrácskák gyúltak fel.

– Éppen válsz, a nők nagyon is érdekelnek, akkor mondd, mi rosszat csináltam?

– Szerinted aki válik, az mind hasonló helyre szorul?!Nyugodtan elkönyvelheted, hogy nem vagyok ennyire romlott! Nem maradok itt, érted?

A fiú arca megmerevedett, pupillája összeszűkült, de nem hagytam magamnak időt alaposabb tanulmányozásra, keserűséggel telve rohantam le a lépcsőn, majd hagytam el a mulatót.

A sötét leplet, csak a sziklába vésett ajtó előtti tompa fény törte meg, ahogy elindultam hazafelé, bevont a sűrű, indigó-éjszaka. Néha azt képzeltem, hogy Feron követ, utánam szalad majd, hogy megbékítsen, de persze nem úgy történt, csak szerettem volna.

Sokkal tisztább jelleműnek gondoltam a fiút, és vad düh áradt bennem szét, amiért csalódnom kellett. – Persze, aki pincérként dolgozott egy luxushajón, azt már mélyen felszívta a romlottság – motyogtam félhangosan. Elítéltem Feront az előző munkája miatt, sőt mást sem tettem, csak ítélkeztem, mintha én a tökéletesség mintapéldánya lennék.

Bántott, hogy piszkos szexuális játékokban vesz részt, nem volt hozzá jogom, mégis egyre csak ezen járt az eszem. Egészen mást vártam az estétől, zenés mulatságot, könnyű flörtöt, és megismerni jobban a fiút. Bár akkor talán sosem tudom meg mennyire beszippantotta a nagyvilági lét.

Félúton megálltam pár röpke pillanatra, az égre szegeztem a tekintetem, a csillagok ugyanis elbújtak, esőfelhők bugyolálták be az eget arra figyelmeztetve, hogy még hajnal előtt hatalmas esőzés lesz. Azt azonban nem gondoltam, hogy akkor kezd rá, méghozzá olyan erejű cseppekkel alázúdulva, mint a dió. Hatalmas villámok törték meg a szürkeséget, a robaj a dobhártyámban visszhangzott. Apokalipszis-érzés ragadott magával, már csak a torony magasságú hullámok hiányoztak, beképzeltem, hogy még a cunami is végigsöpör majd a helyen.

Két perc után tocsogott a víz a cipőmben, a szél átfújta a csuromvizes ruhám, és nagy bajba kerültem ráadásnak, mert azt hagyján, hogy semmi menedéket nem találtam azon a szakaszon, de úgy tűnt, hogy nem tudom merre kell visszamenni a házhoz! 

Ismerősnek rémlett az utca, a kialakított árok a házak mentén húzódva, még sem tudtam hirtelen beazonosítani abban az áldatlan időben, hol vagyok pontosan. Azonban ekkor mentőangyalom érkezett, vagy szőke démon ragadta meg a kezem, és húzott magával. Persze, Feron volt az, mégis utánam jött.

Rohantunk hazafelé, nem is gondoltam, hogy annyira közel vagyunk már. A kutya farkát csóválva örült nekünk, mi pedig lihegve nyomultunk be az ajtón. Feron ledobta a vizes ingét, kibújt a cipőjéből is, hogy végigrohanjon a házon, hogy sorban becsukogassa az ablakokat, behúzza a spalettákat, amikbe a szél erősen belekapaszkodott.

– Nem segítenél, ahelyett hogy bámulsz? – kiáltotta az egyik szobából a másikba igyekezve. A fülem tövéig elvörösödtem, ekkor mozdultam meg, mert addig ott álltam megbűvölve, mintha moziban lennék.

– Nagyon elszúrtad az estémet, tudod? – még akkor is forrt bennem a méreg.

– Talán te az enyémet, nem gondolod? Úgy viselkedtél, mint a csecsemők. Evelyn a legjobb csaj a bárban, és te képes voltál visszautasítani.

– És? Talán nem is örültél neki? Lemondtál rólam már végleg? – Ekkor majd elsüllyedtem, de úgy látszik a harag kihozza az emberből a rejtett sérelmeket.

– Érdekes fazon vagy, tudod? Igazodjon ki rajtad az atyaúristen! Azt hittem örülni fogsz egy görbe estének, válsz tudtommal, úgyhogy ajándék lett volna tőlem a lány.

– Persze, tőled, mintha a tulaj lennél maga. Nem vagyok kapható a közös szexre, ennyi.

– A közös szexre? Te meg mi a jó francról beszélsz?

– Evelyn mondta, hogy a Millennium swinger klub. Ne is tagadd!

Döbbenet ült ki a fiú arcára, aztán hitetlenség, majd felnevetett.

– Ó, hogy mennyire ismer a bestia! És jó emberismerő is. Azért mondta, mert látta rajtunk, hogy…

– Mit látott? – ráncoltam a homlokom.

– Szerintem, ha gondolkozol egy picit rájössz.

– Hát nem jövök rá a titokra, meg miért hazudott volna, és minek is mondanál most igazat te.

– Hát akkor erőltesd meg az agyad! Különben megakarsz fázni? Gyerünk, le a vízes göncöket. – Feron mellettem termett, és elkezdte kigombolni az ingem, mintha csecsemő lennék, akinek segíteni kell. Hülyén pislogtam párat, a gyomrom remegni kezdett, hozzám, hozzám ért a meleg keze, a hűvös bőrömön legalábbis forrónak hatott. Kellemesen érintett minden véletlen mozdulata, alig bírtam az egyre szaporább szuszogásomat elfojtani. Már az utolsó gombnál járt, amikor felpillantott, és akkor történt valami. A mai napig nem találok rá magyarázatot, próbáltam kielemezni ezerszer azokat a pillanatokat, mégsem jöttem rá a rejtélyre.

Ahogy összekapcsolódott a tekintetünk létrejött közöttünk egy bizonyos fajta kötődés, vagy az elme által gyártott elektromos sokk, én vagyok valamivel a magasabb, így én hajtottam le az arcom az övéhez. Mintha valami irányított volna, azt kellett tennem. Addig nem tudtam mennyire nagyon kívánom, mennyire iszonyúan mély a visszafojtott vágyam felé.

Csak puhán érintettem a száját az enyémmel, mégis belevibrált még a kisujjam is. Nem tudom, hogy meglepődött-e, vagy sokkal inkább tisztában látta, mi megy végbe bennem a napok folyamán, milyen hatással van rám, mennyire a bűvkörébe estem.  Azonban valószínűleg ő folyamatában vette a jeleimet, hogy semmi másra nem vágyom, csak rá. Életemben először egy férfira, aki teljesen elvette az eszem.

– Jesszusom, na végre! Már azt hittem, elszalasztod az alkalmat, és hagyod, hogy benned ragadjanak a vágyak. Ne mondj semmit, nem kell!

Még jó, hogy erre kért, megkíméltem az összefüggéstelen dadogásomtól.

Az az utolsó gomb is kioldódott, az ingem kettényílt, majd a padlón landolt, ott a folyosó közepén. A meztelen felsőtestünk egymáshoz préselődött, forrón és érzékin, Feron kóstolgatni kezdte közben az ajkam, a finom hatások tobzódtak. A szemem lehunytam akkor, amikor benyomta a nyelvét a számba, engedtem hadd tapogasson ki minden zugot, majd nem sokkal rá, átvettem az irányítást, az én nyelvem nyomakodott az ő szájába. Meg akartam hódítani, leigázni, és birtokba venni, mint aki mindig is erre várt.

Mintha adrenalin-bomba robbant volna bennem – azok a csókok olyan hatással bírtak. Forgolódtunk össze-vissza, neki préseltem a falnak vadul, egyre magasabbra hágott bennünk az éhség egymás iránt.

Kibontottam a haját, mint egy lánynak, a szuszogásunk betöltötte a teret, nem győztem csodálni a szépségét, és noha sosem szexeltem előtte férfival, mégsem riadtam meg, amikor a finom ujjai becézni kezdték a nadrágon keresztül a merev férfiasságomat, minden pillanatát élveztem. Sok puszit kaptam a mellkasomra, a hasamra, a fiú nemsokára előttem térdelt, áhítattal gombolta ki a sliccem, beharapta a száját, amint lejjebb szánkázott a nadrágom.

Néznem kellett, bámulnom, amint a lemeztelenített testemmel játszik, ahogy az arcát a lüktető férfiasságomra szorítja. A hajába túrtam, majd szinte téptem, amikor tevékenykedni kezdett a szájával is, Cicelin fele akkora élvezetben sem részesített soha, még mondja valaki, hogy a szexhez nem kell igazi vágy, mert biztos, az tehetett róla.

Az első orgazmus csak ideig, óráig bizonyult elégnek, még többet akartunk, egymás katalizátoraivá váltunk, kétségtelen. Az első ismerkedő simogatások után vadabbul szeretkeztünk, Feron nyögéseit imádtam hallani, imádtam, hogy passzív, és hogy aktívként uralom őt. Amikor először belé merültem, tökéletes volt, ahogy mozogtam felette, és a szemébe néztem, mind több kéjt láttam felgyülemleni.

– Nagyon szeretlek..nézni – hörögtem két lökés között, míg az arca lányosan elpirult, mondhatom, nagyon tetszett. Ahogy minden testrésze, az izmos feneke, amit dugtam, a hosszú combjai, a szálkás teste, az arcáról nem is beszélve. Hogy hiányzott-e a nőiesség? Egy cseppet sem, mert belebolondultam a fiúba, akkor már nyilvánvalóvá vált számomra.

A hajnal egymás karjaiban talált minket, a kinti vihar is lecsillapodott. Feron szája duzzadt lett a sok csóktól, és egy helyen belilult, ahol megharaptam. Brutál szeretkezést műveltünk legutoljára, el is határoztam, nem leszek annyira vad legközelebb. Minden porcikám sajgott, neki azt hiszem még inkább, a világ legkellemesebb izomfájdalmát éltem át.

A keze azonban újra az ágyékom felé vándorolt, de fáradtam megráztam a fejem.

– Az előbb zuhanyoztunk, szó sem lehet róla. Kifacsaraltál teljesen.

– Én nem is mondtam, hogy csináljunk valamit, csak simogatlak, azt szabad, nem?

– He, he! – túrtam bele a hajába, kapott egy puszit a fültövére, majd felálltam, hogy átmenjek saját szobámba, mert tudtam, úgysem álljuk meg hogy csak nézegessük egymást, és már mindketten a végkimerültség határán jártunk.

– Maradj… – nézett esdeklőn rám, de meg akartam neki mutatni, hogy kettőnk közül én vagyok lelkileg is az erősebb, a támasz, akire majd bármikor számíthat.

– Pihenj! – vakkantottam neki rossz fiúsan, így legalább kora délelőttig mindketten aludtunk, bár azt hittem egy szemhunyást sem fogok, mert olyan őrült boldogság kerített a hatalmába, amilyen előtte mindig elkerült.

Reggel alig hittem el az éjszakát, nem lettem depis, és nem kerülgetett öngyilkossági érzés, azért mert férfi létemre szexeltem egy pasival. Feronnal szeretkeztem, ami más, mert teljesen mindegy volt számomra, az hogy milyen nemű, ő volt a végzetem. Ezt ismertem fel, és tudtam, nem akarok tőle elválni, elmenni a szigetről, és nélküle élni tovább.

Persze azonnal felmerült bennem a kérdés, ő vajon, hogy áll hozzám?

Tudtam, hogy nem szúrhatjuk el, nem húzhatjuk az időt, és azt is, hogy nekem kell megtennem majd az első lépést, kerek, perec meg kell kérdeznem, ő mit gondol kettőnkről. Azért úgy döntöttem, egy kis időt adok magunknak, és majd kellő alkalommal megkérdezem, eltudná-e képzelni az életét, csak velem.

A fogmosás, borotválkozás után is elég gyűrött arc bámult rám a tükörből, de a szemem! Tele élettel, és energiával, azt hiszem a sziget nekem magát a paradicsomot jelentette akkor.

Feron azonban szomorúnak tűnt, túl halkan köszöntött, a száját harapdálta, miközben töltött nekem kávét.

– Mi a baj? – kaptam el a karját, és amikor felém fordítottam a fejét –

– mert addig nem akart a szemembe nézni – , világosan látszott, hogy nemrég még bőgött.

– Semmi, csak…

– Miattam van? – odacsaptam a poharat a pultra.

– Nem, ugyan, miért is lennél te az oka? – Kiszabadította a kezét, és elmenekült volna, ha hagyom, de nem engedtem meg neki ezt a luxust. Magamhoz rántottam a csípőjénél fogva, ez a közelség azonnal belső remegést okozott.

– Engedj el – vinnyogta, akár a hisztis kölykök.

– Majd ha akarom – válaszoltam, a csókomtól elomlott a karjaim között, azt azonban nem akartam, hogy szex terelje el a fontos dologról a figyelmünket.

– Szóval? – Tartottam magamtól erőszakosan, tíz centire távol a vállainál fogva.

A pult mögé mutatott, egy elég nagy csomagra.

– A hengerfej – mondta lelombozva – amit úgy vártál.

Ekkor megértettem mindent, és ez nagyon megnyugtatott, a boldogság szétáradt bennem.

– Ma kirándulni megyünk. Ugye a hajód a helyén van?

– Igen, persze, a kikötőben, de miiiii van? Ben azonnal itt lesz, és…

– Nem érdekel, legyél szíves és szedelőzködj, mihamarabb indulni akarok!

Feron nem tudta mire vélni a dolgot, talán azt hitte bekattantam, de valamiért mégis szót fogadott, Bennek írt egy cetlit, azonban amikor meglátta, hogy felveszem a nehéz csomagot, tényleg úgy nézett rám, mintha akkor szabadultam volna a zárt osztályról.

Én csak mosolyogtam, majd kint megkerestem a talicskát, arra tettem a dobozt, és úgy mentünk az öbölbe, ahová a belvárosi rész felé vezetett az út. Senki nem röhögött ki, pedig még mosolyogtam is magamban, Feron pedig szinte nem is szólt hozzám, nem értette mit művelek.

Felvittem a hajóra a dobozt, a talicskát is, nehogy lába keljen, majd megkértem Feront, hogy induljunk.

– Mégis, merre vigyelek, a szárazföldre, másik alkatrészt akarsz?

– A fenéket, a nyílt óceán felé vedd az irányt! – a fiú csak pislogott, szőke hajába belekapott a szél, de imádtam minden tincsét!

Amikor úgy véltem nincs senki a közelben, leállíttattam a motort, gyönyörködtem az azúr égboltban, és a végtelennek tűnő víztükrön.

– Segíts – emeltem meg a dobozt, de a fiú csak mereven bámult. Azt hiszem ekkor már megértette a szándékomat, de leblokkolt.

– Ááá, hagyd csak, hadd kínlódjak – majd beleadva a karizmom erejét a korlátra emeltem a hengerfejet, és mosolyogva hagytam beleloccsanni a vízbe.

Így úszott el a múltam, a kapocs az addigi életemmel, mert Feron jelentette nekem akkor már a mindenséget.

– Te nagyon lökött vagy – zsebre tett kézzel állt, trikóban, rövidnadrágban az én szerelmem.

– Az biztos, hogy nagy marha, képes voltam beleszeretni egy fiúba.

Feron továbbra is csak állt, nem hitte el a szavaimat, nem bírta felfogni, hogy igaz. Muszáj volt, hogy megcsókoljam, és megszeretgessem, hogy elhiggye.

– Azért nem kellett volna a vízbe vetned – mondta félóra múlva, amikor már felavattuk szexel a hajót is.

– Dehogyisnem. De azt tudd, hogy nagyon féltékeny vagyok, úgy hogy swinger klubok, meg más pasik szóba sem jöhetnek.

– Az nem az, csak sima szórakozóhely. Ráadásul az enyém.

– Akkor eladod, mert nem engedem meg, hogy odajárj.

Feron vigyorgott, és már én is, amikor fényes nappal tettünk látogatást a Millenniumban.

Lent, mint a sziget legnívósabb kávézója működött, fent azonban...fejlesztések folytak. Amit szobáknak hittem, irodákként működtek, Feron cége újfajta szörfdeszkák tervezésével foglalkozott. Ekkor már csak Evelynre haragudtam, de rá iszonyúan, fél év is kellett, hogy megbékéljek vele.

Három éve élek a szigeten a szerelmemmel, nyáron szörfedzőként dolgozom, a többi hónapban a regényeimet írom. Ki tudja, egyszer még talán híres író leszek.

- Vége -

© Niobé