Évi: Tavasz lány
Tavasz lány
Hosszú volt a tél, de fabatkát sem ért a jéghez
hasonló lepel,
Amit hozott.
Már vége van a télnek, a gyatra jégnek, a borút hozó
Mert itt a nyárnak, ősznek leánya a télnek legszebb
Ő az ki boldogan rohan, szalad és elveszik a dús
lombok alatt.
Hoz nekünk színes virágot, örömöt és vidám napokat,
Illatával visszacsalja az elbújt őzeket, madarakat.
Ruhája beborít kontinenseket,
S mikor hangja csendül mindenki nevet
Megújulást hoz, új esélyt és ébredő szerelmet
Szemében látszanak a derűs fellegek
S keze alatt kizöldülnek a reményt adó levelek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
