Arctic Wombat: Lélekkísértés

Lélekkísértés


A világ nem tökéletes. Az élet nem mindig igazságos. A sors néha könyörtelen. De az ember azért van, hogy szembeszálljon ezekkel.


Kétségbeesetten lép Raziel angyal szobra elé egy szőke hajú fiú. Lelkét sírás kerülgeti.
- Miért? - súgja nagy nehezen a hatalmas kőépítmény felé.
Mintha válaszra várna, némán bámulja a szobrot.
- Miért vetted el tőlem? Miért nem hagytad meg nekünk ártatlan tudatlanságunkat? – kérdi fekete ruháját markolászva.
Erőtlenül térdére esik, s a hatalmas terem mennyezetét kezdi kémlelni. Vajon villámcsapást vár? Véget akar vetni mindennek?
Nem! Nem, ez a fiú sosem lenne öngyilkos.
- Én akkor sem hiszek Valentine-nak! A nevem Jace Wayland! És… és Valentine Morgenstern nem az apám! – üvölti. – Clary pedig… Clary nem a testvérem… - mondja a végét kissé határozatlanul.
- Biztos vagy ebben? – szól valaki. Jace zavarodottan keresi tekintetével az ismeretlen hang forrását.
- Hiába kutatsz utánam, nem láthatsz. Csupán egy lélek vagyok – ismét megszólal a láthatatlan felelő.
A fiú épp nyitná a száját, hogy értetlenkedve kérdezősködjön, de a hang megelőzi.
- Most beszélhetnénk arról, hogy ki vagyok, és miért szólok hozzád, de ez teljesen felesleges. Inkább a saját dilemmádon gondolkozz! Az általad táplált érzések nem akadályozzák meg, hogy Clary a testvéred legyen. Én nem mondom azt, hogy ő családtagod, de nem is tagadom. Nézz mélyen magadba, és emlékezz! – mocorgás hallatszik a szobor felől.
Jace bizonytalanul kapkodja fejét ide-oda, miközben – számára eddig ismeretlen – emlékeit próbálja felfedezni. Nem kevés érzelem tör fel benne, s néhány könnycsepp gördül le arcán. A boldogság és a bánat harcol a fiú szívében.
Ismét érzi, ahogy ő és Clary szenvedélyes csókcsatát vív. Érzi, ahogy elkeseredetten faképnél hagyja Simont és Claryt. Érzi, ahogy Valentine megragadja szerelmét, és a portálba húzza. Érzi, hogy hányszor elveszítette már a lányt, aki megannyiszor elrabolta a szívét, és össze is törte.
Jace keze akaratlanul is a zsebében lévő tőrhöz csúszik. Megragadja, majd lassan mellkasához emeli.
Azaz! Vess véget mindennek! Légy az, aki mindig is voltál : gyáva!
Lélegzése lassú, akár a tenger hullámzása. Óvatosan a fegyverre emeli tekintetét. Lendíti kezét a tőrrel és …
- Nem vagyok gyáva! – üvölti, majd elhajítja egyenesen egy könyvespolc oldalfájába.
Feláll, és elhagyja a termet. Még egy utolsó pillantást vet Raziel angyal szobrára, majd becsapja az ajtót.



A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)